Írta: Nemes Ágnes és Pamuyah Alaya

Főszereplők:

Sam Winchester
Dean Winchester
Denise Winner
Samantha Winner  

1. Fejezet

Amerika, 2011. május

- Basszus, hol a fenébe vagyok?- ült fel Dean az ágyba, és körbenézett a szobába. Megállapította, hogy egy motelszoba ágyába fekszik, mellette egy szőke bombázó. Most már mindenre emlékszik, és mosolyra húzódott a szája. –Oh, micsoda éjszaka volt.

 A feje zúgott, ugyanis tegnap sokkal többet ivott, mint egyébként szokott, de az este minden pillanatára mégis emlékezett. Ez a mázlim-gondolta, és maga előtt látta meztelenül a maga mellett feküdt lányt, aki hirtelen felkelt. Neki is fájt a feje, vágott is egy grimaszt mikor felült, de amint ránézett Dean-re, széles mosolyt villantott.

.-Jó reggelt, bébi- mondta Dean-nek, és csábítóan ránézett. A jóképű férfi vágyakozva ránézett, majd az órára.

-Fél tíz van- szitkozódva, és kiugrott az ágyból, és kezdte magára rángatni a ruháit. Úgy beszélték meg Sam-mel, hogy nyolckor találkoznak az utca sarkán található vendéglőbe. Az öccse tuti ki van akadva, hogy megint késett.

-Ne menj már el.- kérlelte a szőkeség az ágyból. Dean csak ránézett, majd az ajtó felé vette az irányt.

-Bocs édesem, de találkozóm van –azzal már a folyosón is volt. Elővette a telefonját, ami 20 nem fogadott hívást jelzett Sam-től. Gyorsan tárcsázta az öccsét. Három csöngés után beleszóltak.

-Szia Dean. Hol a fenébe vagy? Lassan két órája várok rád.- hallotta Sam mély hangját a vonal túlsó végéről, ami csak úgy csöpögött a szemrehányástól.

-Bocs, Sammy, de közbejött valami. A vendéglőbe vagy még?

-Igen, oda gyere.

-Oké. És találtál valami konkrétat, vagy csak pusztán unatkozás céljából utaztunk 200 mérföldet.

- Találtam, az iskolába már 1923-ban is történtek megmagyarázhatatlan halálesetek, és mindig eltűnt az áldozat mája.

-Lehet, hogy vérfarkas-család?-kérdezte Dean, és már látta a vendéglőt, ahol várt rá az ifjabb Winchester.

-Nem Dean, akkor a szívet nem találnák, viszont itt csak a máj tűnik el, a szív érintetlen. Ráadásul nem teliholdkor történtek a halálesetek, semmi rendszer nincs gyilkosságokba. Eddig csak a dátumokat tudom, de van az a gyanúm, hogy az áldozatok között se lesz kapcsolat. Esetleg csak olyan, amit nagyon nehéz lesz megtalálni. Utána kéne nézni ennek az ügynek, mert hacsak nem egy majd 100 éves sorozatgyilkossal van dolgunk, akkor itt valami olyan van, amivel nekünk kell végeznünk. Apa naplójába keresgéltem, de semmi olyat nem találtam benne, ami májat enne. Arra gondoltam, fel kéne majd hívni Bobby, hátha talál valamit a könyveiben. Az is lehet, hogy egy démon unatkozott az elmúlt időszakban,

-Lehet, hogy alkukat kötött?

-Lehet, de csak a mellkas volt szétcincálva, a szervet szó szerint kitépték. Kivétel, ha betanította a kis dögét.

Mikor befejezte Sam a mondatott, Dean már a vendéglőbe volt, és leült Sam elé, és lerakta a mobilt. Sam azonnal megérezte a pia szagot, ami csak úgy áradta bátyából, na meg az olcsó női kölni szagát. Ráadásul elég elnyűtt képe volt. 

- Szerintem akkor nézzünk körül a suliba, hátha találunk valami árulkodó jelet, hogy beazonosítsuk a szörnyetegünket.- ajánlotta Dean.

- Ez jó ötlet, de épp vasárnap van. Holnapig lehetőleg józanodj ki, és fürödj meg alaposan.- azzal összerakta a cuccát, és felállt.
- Rendeltem neked egy kávét, idd majd meg. Én elmegyek a könyvtárba, pár óra múlva jövök.- azután kisétált az épületből.

Sam elindult a könyvtárba, hogy megírja a halottak névsorát, és a még élő rokonokat, hogy majd kikérdezhessék őket. Dean megitatta a kávéját, majd szalonnás tojást reggelizett, és elindult egy jó csajt keressen, mert tudta, hogy Sam nem fog visszajönni sötétedésig.

Sam négyre már végzett is a listával, és már a motel felé tartott, csak egy sarokra volt tőle. Nagyon segítőkész volt a könyvtáros, segített neki a keresésben, csak ezért végzett olyan hamar. Mikor távozni akart, a nő el is hívta kávézni, de Sam udvariasan elhárította a meghívást. Neki nincs szüksége kalandokra, mint Dean-nek. Fogadni mert volna, hogy sincs a szobájukba, hanem valahol csajozik. Tudta, hogy reggel is csak azért késett, mert valami nőcskével lehettet.

 Mostanában nagyon elferdült az erölcse, sőt szerinte már nincs is neki olyan. Egy ideje csak iszik és csajozik, majd csajozik és iszik. De nem akart vele beszélni arról, hogy hogyan teszi tönkre magát a piával, és a nőket se akarta megvonni tőle. Hiszen egyelőre ez most a legjobb dolog bátyja életébe. Ő ezt már rég elfogadta, de kicsit mindig is zavarta Dean viselkedése.

Kinyitotta a motelszoba ajtaját, és elindult a hálószoba felé, hogy kicsit lepihenjen. Belépett a szobába, és azonnal ledöbbent. Gyorsan megfordult, és becsapta az ajtót. Az előbb rányitott a bátyjára, amint egy ismeretlen nővel szeretkezett.

- Ne már Dean!- kiabált. – Muszáj mindig a közös hotelszobánkba csinálnod?

Sam kínosan érezte magát, ráadásul már nem először járt így.

Dean ugyan csodálkozott, hogy előbb ért haza Sam, aztán mulattatta a dolog, hogy sikerült megint kellemetlen helyzetbe hozni az Ő szűzies Sammy-jét.

Legközelebb külön veszek ki magamnak szobát- gondolta a fiatalabb Winchester.

-És te hol jártál vadmacskám?-kiabált Dean, és a hangjából ítélve dőlt s nevetéstől.

-Kutattam. De nem ezt majd később beszéljük meg. Most meg fejezd be a disznóságaidat, 10 perc múlva visszajövök, addigra üres legyen az ágy.-azzal kiviharzott a szobából.

-Bocs cicám, de most menned kell. Az öcsém nem szokta meg a meztelen csajok látványát.-közölte Dean, és kikászálódott az ágyból.

-Miért, buzi?-kérdezte ártatlan szemekkel a lány.

-Ki tudja, hogy mivel játszik éjszakánként.-azzal felvette a nadrágját,  a lány ruháit pedig elé dobta. Mosolygott Dean, aki így még szívdöglesztőbb volt, mint általában. A csaj lassan felöltözött, és épp Sam előtt hagyta el a szobát.

-Dean, ha még egyszer felhozol valakit a KÖZÖS motelszobánkba, én foglak visszaküldeni a pokolba, esküszöm.-Dean nem is figyelt Sam pampogására, jobban érdekelte, hogy mit talált az öccse az üggyel kapcsolatba.

-Megtaláltam az összes áldozat nevét, és a még élő rokonokat. Arra gondoltam, már, hogy miután benézünk a suliba, kezdhetnénk a kihallgatásokat.

-Oké, Sammy, de addig mit akarsz csinálni?-kérdezte felhúzott szemekkel Dean.

- Aludni…-az ágyra nézett, ahol az előbb még a bátyja hancúrozott.-

Egy másik motelbe. Majd összepakolták a cuccaikat, és egy Redbird nevű helyen szálltak meg.

۞

Sam egy erdőben, vagyis inkább egy kisebb tisztáson futott.  Nem volt kifejezetten este, de már jóval alkonyat után voltak. Bár kellemes volt az idő, kicsit fázott. Előtte két lány igyekezett minél távolabb kerülni tőle, vagyis inkább Dean-től, aki közte és a lányok között futott. Meglehetősen hasonlítottak egymásra. Mindkettő magas, és karcsú, és látszólag törékeny. Bár mégis olyan érzése volt, hogy még ő is nehezen tudta elbánni velük. Hosszú, barna hajuk lebegett utánuk. Szinte érezni lehetett a feszültséget. Majd hirtelen megfordultak, aranyos arcukon megkönnyebbülés futott át, mikor ránéztek. Szájuk mosolyra görbült… és Sam felébredt.

-Mi van Dean?-kérdezte mérgesen Sam, mert bátyja kelltette fel, pedig nagyon érdekelte az álom vége.

-Indulni kéne a gimibe.-mondta, miközben, megkötötte az egyik cipőfűzőjét. -Miért vagy ilyen morcos, Einsteinkém?

Tegnap még te voltál oda meg vissza, hogy menjünk a suliba nyomozni.

-Semmi…-azzal már készülődött is, viszont végig az álom járt az eszébe. Valamiért úgy érezte, ez még fontos lenne, bár nem tudta eldönteni, hogy jósló álom-e, hiszen most senki halálát nem látta.

Elindultak az iskolába, ami a város szívében volt.

A gimnázium valószínűleg az 1800-as években épülhetett, legalábbis az építészi stílusát figyelembe véve. Néhol már nem volt vakolat. Nem úgy néz ki, ahol gyilkosságok történek. Bár a látszat nem mindig a valóság. Ezt az egyet megtanultam.-gondolta Sam. A diákok nem nagy lelkesedéssel mentek be az épületbe, néhányuk majd’ felbukott saját lábába, míg mások kisebb csoportokban röhögcséltek valamin.

-Hát, nem épp egy tipikus ügy tipikus helyszíne.-mosolygott Dean, majd kiszállt a Chevyből.

-Tudod, Dean…-kezdte Sam, de bátyja beléfojtotta a szót.

-Fogd be, és hozd a diplomáinkat.-miután kiadta az utasítást, elindult egy csapat diáklány után.

Sam azonnal rájött, mire gondol Dean, és gyorsan előkereste az hamis okmányokat. Gyorsan beérte bátyját, miközben szemügyre vette az iskola udvarát.

-Ne is álmodj róla.-szólt rá szigorúan.

-Hagyj már békén mami!-vágott vissza, miközben le se vette a szemét egy lány fenekéről.-Remélem a Mennyország is ilyen.

-Dean, mi úgyis a Pokolba jutunk, felejtsd el a Mennyországot! Gyere! Perverz tanárokat senki nem fog felvenni.-majd elrángatta Deant az igazgatói iroda felé. A Winchester morcosan hagyta, hogy testvére irányítsa. Az irodát nem volt nehéz megtalálni, majdnem közvetlen a bejárat mellett volt. Bementek az irodába, és abban reménykedtek, hogy felveszik őket, legalább karbantartónak, vagy takarítónak.

Az igazgató úr- Henry Walker- nagyon megörült a két tanárjelöltnek.

Ráadásul azért is boldog volt, hogy mindkét férfi a Harvadon végzett. El se hitte, hogy az ő kis gimnáziumában akar tanítani két ilyen jól képzett tanár. Nézegette a diplomát, és megakadt a szeme az életkorokon.

-Nem éppen 34 évesnek néznek.-vonta fel a szemöldökét.

-Tudjuk.-válaszolt azonnal Dean, mielőtt Sam akár levegőt is vett volna.-Benne vagyunk egy tesztelésen, amin fiatalító krémeket próbálunk. Például az egyik mellékhatása az lett, hogy ilyen menyét feje van a barátomnak.-mosolygott Dean a saját viccén. Sam azonnal eldöntötte a fejét, felemelte a szemöldökét, és mérgesen nézett rá. Ezzel próbálta jelezni, hogy azonnal hagyja ezt abba. Egy ideig értetlenül nézett rájuk Henry, majd megszólalt.

-És mi a cég neve?-tudakolta.

-Sajnos ezt nem mondhatjuk el.-válaszolt Dean. Sam már nagyon izgatott volt, hogy vajon felveszik-e őket, főként azok után, hogy Dean ilyen hülyeségekről beszélt. Szerencsére Henry felhagyott a kérdezősködésekkel.

-Nos, Donald, ugyan nincs üresedés a történelem tanárok körében, mégis felveszem, mert kicsit sok órájuk van a kollégáinak, így talán mindenki meg lesz elégedve az óraszámával, és magának is tudok munkát adni.

-Köszönöm.-válszolt Sam, majd fellélegzett, már csak arra volt kíváncsi, Dean is kap-e munkát.

-Magának Jim, nagyon nagy szerencséje van, ugyanis pont múlt hónapba vonult az egyik testnevelés tanárunk nyugdíjba, így magát is felveszem.-mosolygott Henry Dean-re.

-Holnap már kezdenek is. Reggel megkapják az órarendjüket, és a szükséges felszerelésüket.

A két Winchester elhagyta a gimit.

Másnap Deanék beálltak az Impalával a parkolóba a vadonatúj kocsik közé.

-Hülye kulákok!-morogta Dean, majd megsimogatta műszerfalat.-Te vagy itt a legszebb, baby.

Sam csak felvonta a szemöldökét, majd kiszállt. Elindultak a munkahelyükre, megkapták az órarendeket, meg azokat a tankönyveket, amikből tanítani fognak.  Sam kicsit félrehívta testvérét.

-Még ne hívjuk fel Bobbyt, először szerezzünk kicsit több infót az esetről. És kerüld a feltűnést, Dean.

-Oké, oké. Mehetnék már az órámra? 12.-es lányokkal kezdek, és nem szeretnék késni.-vigyorgott Dean, majd elindult a tesiterembe, ahol már ott voltak a lányok. Gyorsan átöltözött a piros pólójába, és a passzos fehér sortjába, majd fogta a sípját, és elkezdte az órát.

-Nos, lányok- dörzsölte össze a tenyerét,-Álljatok be tornasorba.

Várt egy kicsit, míg a lányok eleget tesznek a felszólításnak, majd folytatta.

-A nevem Jim Lee, de csak Jim-nek hívjatok. Azt óra első felében bemelegítünk, majd utána játszunk egy kicsit. Futás körbe, indulás!-tapsolt kettőt.

Miközben futottak a lányok, jobban szemügyre vette őket. Nagyon csinosak voltak, különösen egy hosszú, barna hajú lány. Szebb, kecsesebb, és mégis erőt sugárzó volt. Bár kicsit idősebbnek nézett ki. Mellette futott egy másik gyönyörű lány, aki kicsit alacsonyabb volt. Dean figyelmét még jobban felkelltette, talán mert a mogyoróbarna szemek hidegek, tekintélyt parancsoló, és izgatottan pillangatott jobbra-balra. Mikor találkozott Dean tekintetével, elkomorult, és elfordította a fejét, és mondott valamit a magasabb lánynak.

-Oké, elég lesz. Szóródjatok szét!-mondta, és nyújtógyakorlatokat végeztetett a lányokkal, és sétálgatott közöttük.  A lányoknak tetszett a férfi figyelme, főként hogy fiatal és jóképű volt. Egyedül az a két lány nem figyelte a Winchester minden mozdulatát, akik sokkal vonzóbbak voltak a többieknél. Viszont Dean szinte csak őket figyelte, miközben telt az óra, már le se vette róluk a tekintetét. Valami nem volt velük okés, de nem tudta, hogy mi. Lehet, hogy csak az zavart meg, idősebbnek nézne ki, mint a többiek. -gondolta óra végén, mikor mindenki elhagyta az épületet.

Sam első órája 11.-esekkel volt, akik épp általános történelmet tanultak. A második emeleten volt a terem.

-Üdv, a nevem Donald Rayen, de hívjatok csak Donaldnak, nem sokkal vagyok idősebb nálatok. Megkérnélek titeket, hogy mutatkozzatok be. Miután ezen túl voltak, el kezdte leadni az anyagot. Volt egy lány-vörös, göndör hajú, fogszabályzós-, aki csak úgy itta Sam szavait, és egész órán kereste a szemkontaktust a tanárral. Ez csak azért furcsa, mert a többiek minden mást csináltak, csak figyelni nem figyelte: valaki olvasott, más telefonozott, de még csókolóztak is óra közben. Miután kicsengettek felállt, és elindult az ajtó felé. Eközben az egész osztály egy emberként röhögött fel. A folyosón is minden diák kacagott, akik mögötte volt. Sammy ugyan elgondolkodott azon, hogy mi olyan vicces, de nem igazán foglalkozott vele. A tanáriban Dean félrehívta öccsét. Sam ment elől, Dean mögötte, majd hírtelen röhögő görcsöt kapott. A fiatalabb férfi idegesen nézett hátra. Nem tudta elképzelni, miért nevet mindenki, és idegesítette ez egész.

-Semmi… csak… egy rózsaszín rágó… van a seggeden.-nem tudott folyamatosan beszélni, úgy nevetett, közben csapkodta a térdét. Samnek azonnal leesett, miért röhögött mindenki a folyosón.

-Szedd már le!-könyörgött Deannek.

-Fújj, dehogy! Szedd le te!-közölte Dean.

-Én még nem is látom!-majd miután rájött, hogy bátyja nem hajlandó segíteni neki, levette a pulcsiját, és a derekára kötötte. Kiment a Chevyhez, és hálát adott, hogy volt egy tiszta farmere a kocsiban. Gyorsan átöltözött a férfi mosdóba, majd kidobta a nadrágot, és épp végzett becsöngetésig. Sajnos Deannel nem futott össze miközben ment az órájára.