2. fejezet

-Jó estét, FBI. Dean Smith vagyok, Ő pedig a társam, Talbot ügynök.-mutatta be Dean a testvérét. Egy bizonyos Samatha Swan testét szeretnénk megtekinteni.

A kórház recepciósa gyanúsan méregette a Winchestereket.

-Már van itt két ügynökük-felelt a nő.

-Ööö… ez egy felülvizsgálat.-felelte Dean.

-Ők még kezdők.-segített Sam is.

-Láthatnám még egyszer az igazolványukat?-azzal Sam és Dean egyszerre nyomta a nő orra elé az okmányokat.

-Rendben van. Azon a folyosón menjenek végig, és a balra a legutolsó ajtó lesz az.-mire kimondta, a fiúk már ott se voltak.

-Szerintem le kéne lépnünk, nem tudhatjuk, hogy kik vannak itt. Bár kicsit furcsa lenne, ha tényleg az FBI nyomozna ebben az ügyben.

-Lehet hogy csak másik vadászok. De nyugi, Bobby sokszor kihúzott már minket ilyenkor a szarból.

Beléptek a boncterembe, ahol tényleg két mások FBI-os is tartózkodott, és épp nekik magyarázott a boncmester. A két LÁNY térig érő fekete szűk szoknyát, és fehér blúzt viseltek, fekete magas sarkú cipőben pont, mint az FBI-nál dolgozó nők. Hosszú, barna hajúk lófarokba volt összekötve. Az egyik kicsit magasabb volt a másiknál, kb., 165 centi lehetett a kisebbik, míg a másik max 175. Samnek nagyon ismerősek voltak így hátulról, de nem tudta, hogy honnan.

Az ajtó becsapódására a szobában található három személy hátrafordult. Dean azonnal felismerte a két lányt, és alig tudta türtőztetni magát, hogy ne fedje fel azonnal az igazságot a boncmester felé. Sam is felismerte a két lányt, de teljesen máshonnan „ismerte” őket, mint Dean. A két lány ijedten összenéztek, majd gyorsan felvették a pókerarcot. A boncmester pedig értetlenül nézett körbe.  Végül Sam törte meg a csendet.

-Jó napot, az FBI-tól jöttünk. Én Talbot ügynök vagyok, ő meg itt a társam, Smith ügynök. Beszélhetnénk négyszemközt a másik két FBI ügynökkel?

A férfi bólintott, majd elhagyta az ajtót. Dean azonnal nekiesett a két lánynak

-Mit kerestek itt? Hisz ti a diákjaim vagytok!-üvöltött Dean.

-Te meg, Jim, a tanárunk.-vágott vissza az alacsonyabb lány, és végig Dean szemébe nézett.

-Viszont én az FBI-os vagyok.-Dean és a lány még mindig farkasszemet néztek. Sam csodálta a lány bátorságát, hogy állni merte a bátyja nézését.

-Mi is azok vagyunk.-válaszolt a lány.

-Akkor kérem a felettesetek számát.-mosolygott Dean. Tudta, hogy nem lehetnek FBI-osok, valószínűleg csak kezdő vadászok, akiket gatyába kell rázni.  Azért is, mert lányok, és lányok meg nem lehetnek vadászok. Ahhoz az túl veszélyes munka. Jo és Ellen is meghalt, pedig nagyon erősek és jók voltak. Nem nőnek való munka ez, és ezt meg is fogja mondani nekik, ha megbizonyosodik arról, hogy tényleg vadászok. Csak előtte Bobby-val leordítatja a fejüket. A lány elvörösödött, de a barátnője kimentette.

-Előbb a tietekét.-abban reménykedett, hogy a fiúknak sincs felettesük.

-Tessék.-adta oda mosolyogva Bobby számát Dean. Sam szó nélkül nézte a jelenetet.  A magasabb lány azonnal tárcsázott, és az első csöngés után már fel is vették, a lány legnagyobb döbbenetére.

-Hallo, Pamela FBI ügynök vagyok. Azt szeretném megtudni, hogy Talbot és Smith ügynököt maga állította rá a Swan gyilkosságra?-szólt zavartan a telefonba a lány. Dean már alig várta, hogy Bobby üvöltsön, viszont legnagyobb meglepetésére a férfi nyájasan válaszolt.

-Jó napot Pamela. Igen, kérem, én. Megint valami hülyeséget csináltak?

-Ööö… nem, minden rendben van velük. Viszhall.

-Viszont hallásra.-majd Bobby lerakta a telefont. Dean és Sam tátott szájjal hallgatta a beszélgetést. Bobby nem szokott ilyen… ilyen aranyos lenni bárkivel is. A lány visszaadta a névjegykártyát, Sam ekkor szúrta ki a csuklóján egy vadászkarkötőt. Gyorsan intett Dean-nek, hogy Ő is láthassa.

-Akkor mi mennénk is.-majd az ajtó felé vették az irány, viszont Sam az ajtó elé állt.

-Maradjatok még egy kicsit, jó?

-Át kell néznünk a zsebeiteket.-közölte Dean, majd el akarta kezdeni motozni a kisebbik lányt.-Mi a neved?-kérdezte kurtán.

-Denise-felelt, és elkapta Dean kezét, mikor hozzá akart érni, és hátracsavarta.-De hozzám senki nem érhet engedély nélkül. Ekkor viszont a magasabb lányt elkapta Sam, és egy pisztolyt nyomott a hátához.

-Bocs, nem akarlak bántani, csak azt akarom, hogy Denise engedje el Dean-t. Amúgy Sam-nek hívnak.-súgta a lánynak.-Engedd el Dean-t!-kiabált Sam Denise-nek.

-Persze, megértem.-válaszolt rekedt a hangon.-Én Samantha vagyok. És örülnék, ha nem nyomnának egy 9mm-est a hátamnak.-egy hirtelen mozdulattal megfordult, kicsavarta Sam kezéből a fegyvert, és a fiúnak szegezte.

-Hohó! Nyugi lányok!-szólalt meg Dean.-mi is vadászok vagyunk. Hagy mutassuk meg a tetoválásunkat.

Dean kezdte mutatta meg először, majd Sam. Mindkét lány elkerekedett szemekkel nézte a fiúk izmait, hegeit. Soha nem láttak ennél tökéletesebb felsőtestet. Denise és Samantha is elengedte a fiúkat.

-Tűnjetek el innen.-förmedt Deni az idősebb Winchesterre.

-Mi voltunk itt előbb.

Dean már nem bírta tovább tűrni a megaláztatást.

-Dehogy megyünk el! Ti csak kis csitrik vagytok, akik hősködnek. Menjetek csak haza, semmi keresnivalótok itt.

-Álljon csak meg a menet! Attól még hogy lányok, vagyunk, az előbb igen csak lefegyvereztünk titeket. És nem vagy te itt senki, hogy parancsolgass nekem.

-Asszem robban a bomba.-szólalt meg Samantha, aki még mindig Sam mellett állt.-Szegény srác.

-Ááá, Dean-t se kell félteni.-kuncogott a férfi.-Nagyon makacs tud lenni, viszont úgy látom, Denise-t sem kell félteni.

-Aha, azt látom.-motyogta Sam.-És még egyszer nagyon sajnálom, hogy fegyvert fogtam rád.

-Én is sajnálom.-Amúgy a teljes nevem Samantha Winner. És örülök, hogy összefutottunk.-mosolygott melegen a lány, ami nagyon tetszett a fiúnak.

-Az enyém Sam Winchester. És én is örülök.

-Jól hallottam, hogy azt mondtad, hogy Winchester? Te vagy az egyik hat hónapos?-kérdezte Samantha, majd elszégyellte magát, hogy ilyen tapintatlan volt.-Bocs, nem akartam bunkó lenni, és nem is muszáj válaszolnod a kérdésre.

Sam egy kicsit kínosan érezte magát, ráadásul egy pillanatra előtörtek az emlékei, de gyorsan válaszolt a lánynak, hogy még véletlen se az anyja és Jess halála foglalja le.

-Semmi baj, és igen, én vagyok. De honnan hallottál róla?-nem tudta elképzelni, honnan tudta ezt a lány, főleg, hogy még életében most találkoztak először, és még hallani se hallott róla.

-Hát, mikor ez kiderült, minden vadász rólatok beszélt. Sőt, sokan azt is tudják, hogy a bátyád visszajött a Pokolból. Az angyalban, aki kihozta, sokan nem hisznek, mert még soha nem találkoztak egy igazival. Tényleg létezik, vagy csak egy kis mende-monda?

Sam alig tudta felfogni ezt a sok információt. Azt eddig is tudta, hogy többen is tudják a történteket, de nem gondolta volna, hogy szinte már minden amerikai vadász velük van elfoglalva. Kíváncsi lett, vajon mennyi mindent tudnak még ezek az ismeretlen emberek.

-Ööö… Castiel tényleg létezik.-felelte zavartan. A lány szeme erre a válaszra felcsillant.

-Castielnek hívják? Majd bemutatsz neki? Annyira szeretnék már találkozni egy angyallal.-mondta a lány gyermeki lelkesedéssel. Sam majdnem felnevetett, annyira vicces volt a lány Cas iránti lelkesedése.

-Aha, persze. Kivéve, ha nem látjuk többé egymást.-intett Dean-ék felé, akik még mindig vitatkoztak. Szeretett volna még találkozni Samanthával, és remélte, Denise is van annyira csökönyös, hogy nem hagyja el a várost, csak mert Dean azt mondja.

-Úgyse fogunk elmenni, Deni csak azért is maradni fog, hogy idegesítse a bátyád.

-Ezt örömmel hallom. Akkor már dolgozhatnánk együtt is.-mondta Sam, és a lány mélykék szemébe nézett. Ilyen tiszta kék szempárt még sose látott. A lány halványan elpirult arra a gondolatra, hogy a fiú nem akarja, hogy elmenjen. És Ő is szívesen dolgozna együtt vele, de tudta, Deni sose fog belemenni. Ezt el is mondta Sam-nek.

-Nekik nem kell tudniuk róla.-vetette fel az ötletet.-Mit szólnál, ha holnap este találkoznánk a parkba, és megbeszélnénk, hogy eddig mit tudtunk meg.

-Oké. Most pedig szedjük szét őket.-nézett a két veszekedő emberre.-Mi megyünk, ti pedig nézzétek meg a halott lány testét. Nagyon… szörnyű.

-Jó.-felelte halkan Sam. Nagyon sajnálta a fiatal lány halálát. Aztán eszébe jutott valami, és a táskájába kezdett kutakodni. Elővett egy szenteltvizes palackot.-Nem baj ha…

-Nem, dehogy. - Sam egy kis szenteltvizet öntött a lány csupasz a karjára. Miután nem történt semmi, elmosolyodott. A lány is elővett egy nagyon kis üveget a kistáskájából, ő is öntött a fiúra. Utána szétszedték a veszekedő Dean-t és Denise-t, és a lányok elmentek. Még utoljára Samantha rámosolygott Sammy-re, majd kitolta dühöngő nővérét.

-Kis ribancok.-szitkozodott halkan Dean.-Taknyosok, akik az eszüket játsszák.

-Hé, ebből hagyd ki Samathát. Ő semmit sem csinált. Nem tehet róla, hogy a társa olyan makacs, mint egyesek.-védte meg a lányt a kisebbik Winchester.

-Jaj, én csak a seggüket próbálom menteni. Mi már akkor is vadásztunk, mikor ők visongva Hamupipőkét néztek.

Sam éppen válaszolni akart, mikor belépett a boncmester.

-Nos, gondolom, magukat is érdekli a hulla. Gyorsan elindult a boncasztal felé, és levette a testről a leplet, ami elrejtette szerencsétlen lány földi maradványait.

-Jut eszembe, van egy megbeszélésem, nézzék meg a tetemet, és ha van kérdésük, akkor várjanak meg.- azzal sietve távozott is. Dean csak nézett utána.

-Kicsit bolond a pasas, nem?-várt a válaszra, viszont az öccse már a lányt tanulmányozta.

Szörnyű látvány volt a halott 17 éves lány. Szó szerint széttépték a mellkasát, és a mája csak ugyan nem volt a helyén.

A Winchesterek elképedve nézték a tetemet, nem tudtak megszólalni, pedig már sok holtestet láttak. De valamiért más volt, talán mert ez a lány olyan ártatlannak nézett ki, még így is. És mert talán ez egy olyan eset volt, ahol tinédzsereket öltek meg. És hiába volt már ilyen esetük, mindig megrázta őket. Eszükbe jutott, mikor ennyi idősen már vadásztak, és az a számtalan alakalom, amikor elég nagy volt az esély arra, hogy ők is ide kerüljenek.

-Szörnyű, igaz?-szólalt meg először Sam.

-Nem kellett volna meghalnia.-szűrte a foga között bátyja.-Elkapom azt a rohadékot.

Majd távozott a teremből.

۞

-Nagyon csöndbe vagy Sammy… csak nem készülsz valami hülyeségre?-kérdezte Dean gyanakodva az iskola előtt.

-Nem, akadj már le a témáról.

-Jól, van, jól van, tigriském. Ez az utolsó óránk. Utána megyünk a

Swan szülőkhöz, oké?

-Persze. Figyi… kérlek, ne szívasd meg Denise-ket, oké?

-Hé, nem vagyok én amatőr.-mosolygott Dean, és elindult az órájára. Fejében már megvolt a terv, miként fogja szívatni a vadászlányokat.

-Nah, lányok. Hat kör futás. Utána szabadfoglakozás.-majd sípolt, és mindenki futni kezdtek. Árgus szemmel figyelte a lányok, hogy valami olyasmit csináljanak, amiért meg tudja büntetni őket. A második kör után Denise és Samantha elkezdett beszélgetni. Dean vigyorgott, majd elkezdett kiabálni.

-Samantha, Denise. Örülnék neki, ha nem járatnátok a szátokat óra közben. Plusz egy kör futás nektek. Deni halkan szitkozódni kezdett, de Samantha gyorsan leállította, mielőtt Dean meghallotta volna. Nem akart egész órán futni.

Már mindenki befejezte a futást, a két vadászlány még mindig futott. Samantha cipőfűzője kioldódott, és megállt bekötni. Dean megint csak erre várt.

-Senki nem mondta, hogy megállhatsz. Egész órán futni fogsz. -Samantha értetlenül nézett rá, Dean ripalkodott.-Gyerünk!

Deni ezt már nem tudta szó nélkül hagyni.

-De hát csak bekötötte a cipőfűzőjét.-kiabálta mérgesen. Senki nem figyelte őket, minden lány pletyizett.

-Oké Denise, te is futsz akkor egész órán.-zárta le a beszélgetést Dean vigyorogva. Elérte, amit akart.

Óra végén a lányok már alig kaptak levegőt. Ugyan hozzá voltak szokva a futáshoz, de eddig még sosem kellett ennyit futniuk egyszerre. Ráadásul egy kicsit is lassabb tempóba léptek, Dean azonnal fújta a sípját. Deni magába mindennek elmondta a fiút, és mégsem találta meg a megfelelő szót rá.

-Ha még egyszer ezt csinálod, bemártalak az igazgatónál.-suttogta Deni a Winchesternek.

-És mit mondasz neki? Hogy a tesi tanárod vérfarkasokat, szellemeket, és vámpírokat öl? Jah, és nehogy kihagyd, hogy wendigokat is. És ha bolondnak néz, ne csodálkozz. Emellett kíváncsi lennék, mit válaszolnál arra, hogy a kérdésre, hogy „Honnan veszed ezeket a hülyeségeket?”

Deni tudta, hogy Deannek igaza van, ezért, míg nem alázzák meg jobban, emelt fővel távozott, viszont a keze ökölbe lógott melle. Legszívesebben behúznék annak a pofátlan, öntelt, egoista, beképzelt… Áááh, nincs rá megfelelő szó. -gondolta, majd gyorsan lelépett zuhanyozni.

۞

Sam és Samantha a megbeszélt helyen találkoztak. Megbeszélték, hogy mit tudtak meg eddig a gyilkosságokról, de hamar másra terelődött a téma.

-Hol találkoztál Denivel?-kérdezte Sam. A lány felnevetett.

-Testvérek vagyunk.-mosolygott Samantha.-Texasba éltünk egészen 15 éves koromig. Akkor volt Deni 18.  Akkor viszont az egész családunk elköltözött, ugyanis az édesanyánk meghalt. Apám nem tudott abba a házba lakni, ahol addig anyámmal élt. Ezért Arizonába költöztünk. De ott se lett jobb, apámnak nagyon hiányzott az anyám, én túltettem magam, Deni pedig megtalálta a támaszát egy furcsa srácba. Lucasnál mindig volt fegyver, meg vadászkarkötőt hordott. Persze, akkor nem tudtam, hogy mi az, ezért is tartottam furcsának. Deni már jóval előbb tudott a vadászos dologról, mint én. Csak azután árult el nekem mindent, miután egy vérfarkas darabokra tépte Lucast. Addig sose viselkedett így, sokkal kedvesebb és nyitottabb volt az emberekkel szemben.

Onnantól kezdve bezárkózott, és eldöntötte, hogy vadász lesz. Engem nem akart belekeverni, viszont én mindent tudni akartam mindent azzal kapcsolatba, hogy miért rajzol pentagrammot a szőnyege alá, minek kell neki annyi só, na meg persze, hogy miért tart magánál ezüst kést. Aztán megtaláltam a naplóját, amibe mindent részletesen leírt a vadászatról. És akkor addig nyúztam, míg nem tanított meg mindent nekem. 15-16 évesen még bulinak tartottam az egészet. Úgy voltam vele, ha netán túl veszélyessé válik az egész, kilépek. De ebből nem lehet csak úgy kilépni. Próbálkoztam, de nem lehet…-kis szünetet tartott, majd rámosolygott a Winchesterre.-Ti hogy letettetek vadászok?

-Mi Texasba laktunk 6 hónapos koromig. Édesanyám vadász volt, ebben az életben nőtt fel, és utálta az egészet. Meg is fogatta, hogy abba fogja hagyni. Megismerte az édesapámat, és elszöktek. Abba is hagyta a vadászatot. Megszületett Dean, majd én. Mikor pontosan 6 hónapos voltam, eljött a Sárgaszemű értem. Anyám rányitott, ezért megölte őt. Apám betegen meg akarta ölni azt, aki végzett a szerelmével. Egész életében ezt csinálta. Deant és engem is kiképzett a természetfelettivel való harcra. Ám én nem akartam így élni, leléptem, és egyetemre jártam. Megismertem egy lányt, akit feleségül akartam venni. Ám egyszer csak megjelent Dean, hogy eltűnt apa, és segítsek neki megkeresni. A nyomokat követtük, amik egy wendigohoz vezetett. Apát ott nem találtuk meg, de végeztünk a szörnnyel. Mikor hazaértem, Jess már nem élt, pont úgy halt meg, mint anyám. Ekkor kezdtem el vadászni, és mániámmá vált végezni azzal a teremténnyel, ami elvette tőlem az anyámat és Jessicát. Miközben apát is kerestük, és a démonnal is végezni akartunk, mindent megöltünk, ami csak ártott az embereknek. Végül sikerült megtalálni apát, megölni a démont, viszont apa is meghalt. És én Deannel maradtam… csak Ő maradt nekem, én neki. Görcsösen vigyázunk egymásra.-fejezte be a történetet.

-Nagyon sajnálom.-simogatta meg Samantha Sam vállát. Ugyan a fiút váratlanul érte az érintés, jól eset neki. Egy ideig csendbe voltak, majd a lány törte meg a csendet.

-Amúgy ki a felettesetek?-kérdezte a lány.

-Bobby Singer. Ő olyan nekünk, mint a nevelőapánk.-mosolygott Sam.

-Értem. Asszem nekünk is kéne egy felettes… Viszont most muszáj mennem. Deni gyanakodni fog.-állt fel a padról.

-Nekem is, Dean már így is gyanakszik. Vigyázz magadra. Ööö… megadnád a telefonszámodat? Hogy tudjalak hívni, ha van bármi fejlemény. -mondta zavartan Sam.

-Persze.-lediktálta a számot, majd elkérte a Winchesterét. Majd Samatha és Sam is elindult a saját szállójába.

۞

-Hogy tehetted ezt? Lepaktáltál az ellenséggel!-kelt ki magából Dean, mikor „haza” ért Sam.

-Miről beszélsz?

-Tudom, hogy azzal a szajhával voltál. Elárultál!

-Dean, ők is vadászok… És Samatha nem szajha.-dobta le magát Sam az ágyra.-Jah, és egyáltalán nem árultalak el.

-Sam, kapj már az agyadhoz! Miért véded azokat a kurvákat? És ha démonok?

-Samanthát én magam öntöttem le a saját szenteltvizemmel. És ne sétegesd.-kelt ki magából most már Sam is.-Dean, azzal találkozom, akivel akarok. Azt csinálok, amit akarok, oké? Semmi közöd ahhoz, hogy Samanthával találkozok-e, vagy épp mással. Majd ha be akarok számolni, be fogok. Addig is hagy békén.

-Jah, mikor utoljára ezt csináltad, összeszedted Ruby.

-Samantha nem démon!-szögezte le Sam.-Miért nem vagy elfogadni a segítséget? Sérti az egód? Vagy csak az a baj, hogy lányok?

-Hagyj már ezzel Sam. Csak légy óvatos, oké? Nem csak a démonok tudnak elárulni. -közölte normális hangnemben Dean, majd elment kajáért.

۞

Deant az igazgató hívatta. Nem tudta az indokot, viszont sejtette, hogy annak a két lánynak köze van hozzá.

-Jó napot!-lépett be az irodába Dean.-Mizu?

-Semmi jó, Jim. Néhány végzős diákunk panaszkodott magára. Szerintük maga… khm, perverz.

-Denise és Samantha-suttogta Dean, és úgy érezte, megöli őket, amit kilép innen.

-Szeretném, ha meghúzná magát. Az előző tesi tanárt is emiatt kellett kirúgnom. Amúgy magát, és Donaldot elküldöm egy kirándulásra, mint felügyelő tanárokat. Ne kelljen magukban csalódnom.-állt fel az igazgató jelezve, hogy távozhat Dean. A winchester bólintott, és elhagyta az irodát.

Sokkal okosabbak, mint gondoltam. -gondolta Dean.

Samet eközben meghívták a végzősök bulijába a 12.-esek. Denise a folyóson azonnal közölte vele, hogy persze nem kötelező eljönnie. Sam ugyan mosolygott, viszont kicsit kellemetlenül érezte magát. Amint elfordult tőle Denise, kapott egy SMS-t Samathától, hogy feltétlen menjen a buliba, bármit mond is Deni. Az SMS-t elolvasva eldöntötte, hogy csak azért is elmegy. És nem csak azért mert Deni azt akarja hogy maradjon a motelbe, hanem azért, mert Samantha szeretné, ha ott lenne. És ez fontosabb, mint Denise és Dean párbaja. A meghívón rajta volt az időpont, a helyszín, és piros betűkkel, aláhúzva: Belépni csak meghívó felmutatásával lehet!

Délután elmentek az utoljára megölt lány családjához.

-Mondja csak Mrs. Swan, nem viselkedett furcsán a lánya az utóbbi időben?-kérdezte Sam a szomorú asszonyt. A lánya csupán két hete halt meg, még frissek a sebei.

-Mit ért ezen?-válaszolt válasszal a nő, aki nem értette ezt a kérdést.

-Netán félt valamitől, vagy esetleg olyat látott, amit senki más… vagy olyat csinált, amit nem kellett volna?-puhatalózott Dean.

-Nem.. Nem. Milyen kérdések ezek?-Sam válaszra se méltatta a kérdést, hanem folytatta a kérdezősködést.

-Mostanába a lánya nem érdeklődött az okkultizmus iránt. Nem akart templomba menni... pentagrammokat rajzolgatott…  démonokról beszélt…

-Nem, nem, dehogyis.-szipogott a nő.

-Volt esetleg barátja a lányának?-kérdezte Dean.

-Volt, de két hónapja szakítottak. A fiú elment egyetemre, viszont Matthew nem bírta a távolságot, ezért szakított Rebeccával.

-Rebecca nem akart öngyilkos lenni?

-nem. Nagyon kiborult ugyan, de a halála előtt ismét kivirult. Szerintem újra járt valakivel. Rá is kérdeztem, de nem válaszolt, terelte a témát.

-Tehát nem tudja, ki volt az a fiú, igazam van?-tudakolta Dean.

-Igen.

-Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseinkre Mrs. Swan.

Távoztak a Winchesterek.