|
3. fejezet
2012.02.21. 20:49
3. fejezet
Péntekig békésen telt az idő. Deannek csak azon járt az esze, hogyan szívassa meg a két lányt úgy, hogy Őt közben ne hurcolják meg. Sam ezt gyerekesnek tartotta, de nem tudott ellene tenni. Samanthával nem beszéltek meg találkozót, úgy voltak vele, a pénteki bulin úgyis összefutnak. Deniset nagyon idegesítette az idősebb fiú, viszont bevallotta magának, hogy nagyon helyes. És ha nem lenne ekkora seggfej, TALÁN még járna is vele. De ezt még senkinek nem mondta el, még a húgának se. Főként, hogy találkozott kettesben az egyik Winchesterrel. Ugyan nem veszekedett vele, mégis árulásnak vette az egészet. Dean és Sam bejárta az egész iskolát, hátha találnak valami nyomra vezetőt. Rájöttek, hogyha szellem, akkor sok mindenhez ragaszkodhatott. Portrék az igazgatókról, tablók, és ezer személyes dolog az egykori igazgatóktól, iskolalelkészektől. Egyszóval, fel kellene gyújtani az iskolát.
۞
Csütörtökön Sam felhívta a fiatalabb Winnert, hogy találkozzanak este 8-kor a parkba, annál a padnál, ahol múltkor. Samatha már alig várta a találkozót. Nagyon bírta a fiút, sőt, kicsit tetszett is neki. Imádta a magas, és mégis aranyos fiúkat. És Sam pont ez a kategória volt. Kicsit úgy készült az egészre, mintha randi lenne, pedig tudta, hogy semmi köze egy randihoz a találka valódi célja.
-Szia!-köszönt Sam, mikor odaért. Samatha már a padon ült. A lány felállt, és két puszit nyomott fiú arcára. Sam először lefagyott, nem gondolta volna, hogy a lány megpuszilja. De gyorsan ő is nyomott két puszit a lány arcára, nehogy megbántsa a lányt. Kicsit furcsállta a lány közvetlensége, viszont nagyon jól esett neki. Leült a lány mellé, és ismertette, hogy mire jutottak, illetve a tervét holnapra.
-Minden tanár kávéjába vagy teájába raktam szenteltvizet, és senkinek sem lett baja.
-Tehát a tanárok közül senki nem démon, vagy csak nagyon erős. -szólt közbe Samantha.
-Ahogy mondod, ezért rajzoltam e ma reggel egy pentagrammot a tanáriban találkató nagyszőnyegre. És semmi, mindenki simán átment rajta. -szólt a Winchester.
-Tehát tuti hogy nem démon… és ha esetleg testet öltött szellem. Ha nagyon bosszúvágyó és erős, megteheti.-jutott eszébe a lánynak. Sam meglepődött, mennyit tud a lány.
-Én is erre gondoltam. Ezért holnap a tanári ajtaja elé sót rakok. Azon még akkor sem tud átmenni, ha netán testet öltött. Ti hogy álltok a diákok között?
-Holnap a buliban minden italba rakunk Denisszel szenteltvizet. Direkt elvállaltuk az italért való felelősséget. A buli helyszínén a mennyezetre festettünk egy pentagrammot. Pont most végeztünk.-mutatta festékes kezét a lány.-Illetve minden ajtóba sót szórunk. Csak ez a módszer sem 100%-os, hiszen nem biztos, hogy észrevesszük, ha valaki rosszul lesz az italtól. Sőt, az se biztos, hogy mindenki inni fog. Na és persze, nem mindenki vesz részt a bulin a suliból. A részegeket majd kikérdezzük. Abba viszont segíthetnél. Nagyon sokan már akkor nem lesznek szomjasak, mikor odaérnek.
-Persze. És nem vettetek észre semmi furcsát az épületbe?-kérdezte Sam. -Mi bejártuk az egész sulit, és ha szellem, rengeteg mindenhez ragaszkodhat. Ha nem jövünk rá, mihez ragaszkodik, fel kellene gyújtani a sulit.
-Igen, ezt mi is észrevettük. Túl sok a portrék, régi tárgyak. Viszont a második emeleti női mosdóban változékony a hőmérséklet. Bementünk EMF mérővel, de semmire se mentünk vele, mert a suli mellett egy generátor van.
-Értem. A női mosdóba mi nem nézhetünk be Deannel, úgyhogy lehetőleg ti is menjetek a lányokkal.
-Oké.
Pár percig szótlanul ültek, majd Sam felállt.
-Hát, akkor mindent megbeszéltünk. Szóval, én megyek.-indult el. A lány nem akarta, hogy menjen. Beszélgetni akart vele, de nem tudta, miről. Majd hirtelen eszébe jutott valami, ami azóta gyötri, hogy megismerte a fiatal Winchester életét. Nem akarta ugyan megosztani senkivel, de máshogy nem tudta marasztalni a fiú.
-Nem gondolod, hogy túl sok a hasonlóság?-kérdezte halkan és gyorsan. Sam megfordult, és kérdőn nézett rá. -Hát, például a nevünk. Sam Winchester -Samantha Winner, Dean Winchester-Denise Winner. És még hasonlítunk is: mi vagyunk a könyvmolyok, akik általában elméleti kérdéseket oldanak meg, és ők végzik a nyomozás nagy részét is. Az idősebb testvérünk nem hagy minket kibontakozni, minden lépésünket számon tarják. Deanisék a nagymenők, akik eljátszzák a külvilágnak, hogy milyen erősek, viszont bármikor összeomolhatnak. Mint egy jól megépített kártyavár; ugyan stabilnak látszik az egész, egy kis szellő is fel tudja borítani az egészet.
Meg persze mindketten iszonyúan makacsok. Ti is, és mi is testvérek vagyunk. Édesanyánk meghalt. Jó, a miénket nem biztos, hogy démon ölte meg, viszont hallottam elég sok közlekedési balesetről, amit démonok okoztak szánt szándékkal. Édesapáink majd belehaltak a szerelmük halálába, és bosszút akart állni. A te édesapád a démont akarta elkapni, az enyém megkeresni azt az embert, aki azt a járművet vezette, aki miatt anyám kisodródott az útra, és neki ment a fának. Vadászok vagyunk. Érted mire gondolok?-mondta egy szuszra az egészet a lány. A fiú egy ideig csak hallgatott, és átgondolta a hallottakat. Eddig ez fel sem tűnt neki, viszont Samatha rávilágított az egészre. Nagyon hasonlít a két testvérpár élete. Vajon csak véletlen, vagy valakinek/valaminek köze van az egészhez? Netán a Sárgaszeműnek? De ezt a teóriát nem akarta elmondani a lánynak.
-Igazad van, és értem is, De nem lehet, hogy csak véletlen?
A lány látta, hogy nem nézi bolondnak a fiú, és hogy a fiú sem hiszi el, hogy az egész csak véletlen lenne.
-Én nem hiszek a véletlenekbe Sam. Mi van, ha a Sárgaszeműnek köze van az egészhez?
Ő sem hitt a véletlenekben, s remélte, hogy lánynak eszébe sem jut ez a lehetőség is.
-Nem tudom. -válaszolt őszintén Sam. -De ne gondolkozz ezen, hiszen már megöltük, és ha bármit tervezett veletek is, már nem tudja végrehajtani.
Samatha nem is attól félt, hogy esetleg bármit tervezett is vele a démon. Inkább csak az zavarta, hogy nem tudta erre a sok hasonlóságra a magyarázatot. Kíváncsi volt, és utálta, ha a kérdésére nem kap kielégítő választ. Na meg persze arra ment ki az egész, hogy maradjon a fiú. Most ismét csend telepedett rájuk, és Samatha már félt is, hogy ismét elmegy Sam, de hirtelen megszólalt a fiú.
-Nagyon szívat titeket Dean? Próbáltam leállítani, de nagyon makacs.
-Áááh, csak futtat minket egész órán. Ha bekötöm, a cipőfűzöm, már futnom is kell egész órán. Ha csak megszólalunk, plusz öt kör.
-Minnél hamarabb elvégezzük a munkát, annál hamarabb békén hagy titeket.-próbált pozitív lenni Sam, de már a gondolat se tetszett neki, hogy soha többet nem találkozzon a lánynak. És Samanthának se tetszett ez az ötlet. Ha nem emberéletek múlnának az ügyön, addig húzná az egészet, ameddig csak lehet. Mintha Sam alig várná, hogy elmenjek-gondolta Sam, és nagyon szomorú lett.-Pedig azt hittem, hogy kedvel.
-Jaja.-csak ezt tudta mondani, és remélte, nem hallatszott ki a hangjából a csalódottság.
-Elkísérlek a motelig, jó?-állt fel Sam. Nem akarta tovább arról beszélgetni, mikor mennek el Samantháék. A végén még kikotyogná, hogy nem akarja, hogy elmenjenek. Hiszen a lány helyeselt, mikor azt mondta, hogy minnél hamarabb oldják meg az ügyet, és mehetnek. Pedig azt hitte, az a két puszi számít valamit.
-Oké. -mondta szomorúan Samatha, és elindultak a szálláshoz.
۞
Sajnos másnap a sótól is mindenki besétált, nem rekedt kinn senki. Tehát a teljes tanári kar ki van zárva, hogy szellem legyen. Eldöntötték, hogy jövő héten ezüst evőeszközökkel próbálkoznak, illetve hogy hétvégén meglátogatják az előzőleg meggyilkolt lány szüleit.
-Hagy menjek már én is el abba a buliba? Engem miért nem hívtak meg?-kérdezte csalódottan Dean. Nagyon el akart menni, és nem tudta elképzelni, miért nem hívták meg.
-Azért, mert gondolom Denise elhordott mindennek, kitalált perverz történeteket, és gondolom, közölte, hogy nem megy el, ha meghívnak.-felelt Sam, miközben épp zuhanyozott, Dean a zárt ajtón keresztül ordibált.
-Akkor is elmegyek, nem érdekel Denise.
-De nincs meghívód, akkor hogy akarsz bemenni?
-Vadász módjára, Sammy.-vigyorgott Dean, és Ő is készülődni kezdett.
-Csak balhé ne legyen.-suttogta Sam, és kiszállt a zuhanyzó alól, és nemsokára el is indultak.
A végzősök bulija a kis művelődési ház nagytermében volt. A helység elég nagy volt, mégis zsúfolásig megtelt fiatal bulizokkal. A lányok többsége miniszoknyában, és mélyen kivágott topban voltak, a fiúk is nagyon kicsípték magukat. Még néhány fiatalabb tanárt is látott, akik a tömegben táncoltak, viszont teljesen egyedül. Bár látott egy-két merész lányt, akik elkezdtek flörtölni és tapogatni a jóképű tanárokat, azok mégis elküldték őket. Volt egy DJ pult, mögötte két fiú keverte a zenét. Még színes fényeket és diszkó gömböt is szereztek valahonnan. A terem másik végében egy kis bár volt felállítva. Dean azonnal eltűnt, miután beléptek, így Sam egyedül maradt. Hiába kereste szemével a Winner lányokat, sehol se látta őket. Mivel nem volt kedve az embertömegbe furakodni, így beállt az egyik sarokba, ahonnan jól belátta az egész termet, főleg az bejárati ajtót.
-Nah, tetszik a buli?-kérdezte Samatha Samet, mikor megpillantotta.
-Hát, nem rossz. Van valami fejlemény?-kérdezett vissza a fiú. A bejárati ajtóval szembe állt, és figyelte, kinek esik nehézségére bejönni. Eddig mindenki akadálytalanul belépett.
-Semmi, Denise az italos pultnál áll, hátha valaki rosszul lenne a szenteltvíztől… amúgy jól láttam, hogy Dean itt van?
-Sajnos igen. Bemászott az egyik nyitott ablakon. Nem bírtam otthon tartani.-csóválta a fejét Sam.
-Ha Deni meglátja, balhé lesz, és kirakatja. És az most nem kéne… Nem akarok bunkó lenni, és nekem nincs vele semmi bajom, de nem tudnád hazaküldeni?
-Nem, ahhoz túl önfejű. De a lelkére kötöttem, hogy még véletlen se kerüljön Denise elé.-válaszolt Sam, de tudta, hogy ez nem tartja vissza a bátyját.
-Szerintem ez nem nagyon tartja vissza. De mindegy.-mosolygott feszülten a lány.
-A tanárok nem démonok, sem testet öltött szellemek. Jövő héten ezüsttel próbálkozom.-váltott témát a Winchester.
-Mindenkit meg akarsz vágni?-kérdezte elképedve a lány. -Szerintem lenne finomabb…
Sam nem engedte végig mondania a mondatot, ugyanis felnevetett.
-Nem, dehogy. Ezüst evőkészletet kapnak ebédkor.-felelt vigyorogva. Samantha azonnal elvörösödött.
-Bocs, nem mintha tényleg elhittem volna, hogy mindenkit megvágtok.-felelte zavartan a lány. Sam csak mosolygott. Komolyan azt hitte, hogy mindenkibe belevágok?-gondolta.
Sam éppen válaszolt volna, de Samatha újra megszólalt.
-Kirándulni megy az osztály. -kezdte a lány.
-Az jó.-felelte Sam, és fogalma sem volt, miért osztotta ezt meg vele a lány.
-Aha… és az ofőn kívül két másik tanárt is viszünk.
-Nah, kik azok a szerencsések?-kérdezte vigyorogva Sam, ám még mindig lövése sem volt, kiért mondja el ezeket neki a lány.
-Te és Dean. -mondta ki gyorsan a lány.
-Mi? Miért? Van más tanárotok is, nem?-kérdezte felháborodottan Sam. Ráadásul tudta, hogy Dean nem menne el, főleg hogy Denise is ott lesz.
-Az igazgató ragaszkodott Deanhez, a másikat viszont mi dönthettük el. És néhány lány nem tágított tőled.-vörösödött el, mert Ő is közéjük tartozott.
-Sajnálom Samatha, de nem mehetünk el. Mi vadászni jöttünk, nem kirándulgatni.
-Ezzel csak egy baj van… azt mondtam, már beleegyeztél.-mielőtt megszólalhatott volna Sam, gyorsan folytatta.-Deannek mindenképp ott kell lennie, különben kirúgják, szóval akkor már neked is el kellene menned. És csak 3 nap az egész. Nem muszáj lazítanod, tőlem dolgozhatsz is, de gyere el.- nézett rá könyörgőn. A fiú nem tudott ellenállni.
-Oké, de…-nem tudta befejezni a mondatot, mert nagy kiabálásra lettek figyelmesek. Egyből felismerték Deni hangját, és a veszekedés irányába indultak.
-Te meg mit keresel itt?-kiabált Deni, mikor meglátta Deant.
-Semmi közöd hozzá.-felelt lazán Dean.
-Nincs is meghívód!-közölte Deni, aki olyan vörös volt a haragjában, mint egy piros pöttyös labda. De egy bunkó, hülye…-gondolta Deni, ezer válogatott sértés jutott egyből eszébe, amit hozzávághatott volna Deanhez. De uralkodott magán, és csak a biztonságiak után kiabált. Dean próbált eliszkolni, viszont egy nagydarab srác elkapta.
-Uram, láthatnám a meghívóját?-kérdezte udvariasan, ám lenézően a pasas. Dean úgy csinált, mintha keresné, majd egy idő után így szólt.
-Sajnálom, azt hiszem elhagytam.-már indult volna el, mikor elkapta a biztonsági őr, és kirakta. Nem küzdött, mert nem akart ennél nagyobb balhét, de simán legyőzte volna bunyóba a hapsit. Ráadásul fortyogott benne a düh Denise iránt. Halkan káromkodott egy sort. Szemével testvérét kereste, de nem látta. Viszont tudta, hogy Sam végig követte az eseményeket.
-Ezt nem hiszem el.- keskenyedett el Sam szája idegességében.-Megkértem, hogy ne csináljon balhét. Ha már segíteni nem segít, legalább maradjon nyugton!
-Nyugi Sam, nincs semmi baj. Látod, a diákokat nem nagyon érdekelte az est. Ők a piával meg a csajokkal vannak elfoglalva, mi meg inkább a saját dolgunkkal törödjünk.-lökdöste arrébb a Winchestert.
Dean egy közeli kocsmába kötött ki, és sörözgetni kezdett. Egyszer csak megpillantotta Henry-t, az igazgatót. Láthatóan már felöntött a garatra, alig bírt már ülni. Nemsokára Ő is észrevette Dean-t, és lassan odabotorkált hozzá.
-Üdv, Mr. Lee. -köszönt jókedvűen a férfi.
-Jó estét. Mi jártban erre?-kérdezte Dean. Azért egy igazgatónak nem épp itt kéne ülnie péntek este, ráadásul nem is ilyen állapotban. –gondolta
-Kikapcsolódóm, hiszen péntek van.
-Azt láttom.-suttogta Dean, és kortyolt egyet a söréből.
-Magának van felesége vagy barátnője?-kérdezte hirtelen Henry.
-Nem, én különc vagyok.-felelte egyszerűen Dean, és nem is foglalkozott tovább a kérdéssel. Egyszer csak Henry újra megszólalt.
-Tényleg nincs senkije?-kérdezte, miközben egyre közelebb hajolt a Wincesterhez. Óvatosan a kezét a vállára tette, és megpróbálta megcsókolni.
-Pfúj, öreg, te buzi vagy!-kiabált Dean, és azonnal otthagyta a kocsmát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
.jpg)
