|
4. fejezet
2012.02.21. 20:52
4. Fejezet
-Én nem megyek kirándulni! Micsoda baromságra vett rá az a szuka!-morgolódott Dean.-Ráadásul azt mondtad, hogy nem fogsz velük beszélni.
-Én azt mondtam, nem fogok hülyeséget csinálni, nem pedig azt, hogy nem fogok beszélni velük. És egyébként is, neked kötelező menned! És akkor már jobb, ha én is megyek.-érvelt Sam.
-Akkor sem megyek. Vadászni jöttünk, nem pedig a hasunkat süttetni!
Sose hitte volna Sam, hogy valamikor is ezt fogja mondani, de nem tehetett mást.
-És ha Denise mégis démon? De ha mégsem, legalább szívathatod. -mondta Sam, és remélte, ezzel meggyőzte bátyját. Dean gondolkozott kicsit, majd beleegyezett. Máris törte a fejét, mit fog a lányok sátorába rakni, és még ezernyi durva dolog jutott eszébe.
-Amúgy tudtad, hogy izgató buzi?-kérdezte Dean.
-Mi? Honnan veszed?-
-Szerinted?-majd elmesélte Dean a kocsmába történteket.
-Pfúj! Ez undorító!
۞
Másnap már délelőtt Susan Healty szüleinek a háza előtt álltak az FBI-os ruhájukban. Csöngettek, és szinte azonnal kinyílt az ajtó. Egy negyvenes éveiben járó nőt pillantottak meg, farmerben, és sötétkék pólóban.
-Ön Mrs. Healty?-a nő bólintott. -Én Smith ügynök vagyok, Ő a társam, Talbot ügynök. Az FBI-tól jöttünk, és néhány kérdést szeretnénk feltenni a lányával kapcsolatban. Bemehetnénk?
-Persze. -válaszolt a nő, és szélesre tárta az ajtót. A ház szép is tiszta volt, bár nem nagy. A nő a nappaliba vezette a Winchester tesókat. Leültek a kanapéra, Susan anyja sütit és teát hozott be. Dean azonnal teletömte a száját csokis édességgel, így Sam kezdett beszélni.
-Ha jól tudom, a lány 12 éve halt meg.
-Igen.-felelte szomorúan Marie.-Emlékszem pontosan a napra is. Február 17-e volt. Az évszakhoz képest különösen hideg volt, és esett a hó. Azt hittük, azért nem mért haza idejében, mert dugóba került a térdig érő hó miatt. Vártunk, csak vártunk Adammel, de még sötétedésre se ért haza. Ekkor már hívogatni kezdtük. Ugyan kicsöngött a telefon, de senki nem vette fel. Hiába szóltunk a rendőrségnek, még nem telt el a 48 óra. Tehát csak várni tudtunk. Másnap reggel hatkor már csörgött is a telefon, hogy holtan találták meg az iskola kertjében, a hóban.
A nő arcán egy könnycsepp jelent meg az emlékek miatt. Dean még mindig csak tömte magát. Sam megelégelte, és meglökte, mire Dean majdnem félrenyelt. Gyorsan letuszkolta torkán az utolsó falatokat is, majd Ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
-Volt valaki, aki nem szerette Susant. Aki még képes lett volna megölni is?-kérdezte Dean.
-Nem, Susant mindenki szerette. Olyan aranyos teremtés volt. –pityergett a nő, majd gyorsan hozott egy képet a lányáról. Susan tényleg nagyon vonzó lány volt. Hosszú, szőke haja hullámos volt. Vékony, bár nem kórósan sovány volt. És élénkzöld szeme is gyönyörű volt.
-És volt barátja, mielőtt meghalt?-kérdezte Sam, miután tanulmányozta a képet.
-Igen, Jackkel. Ő egy tündéri fiú volt, imádta Susant.
-És nem szakítottak?
-Nem, én nem tudok róla.-válaszolt Marie
-Megmondaná a teljes nevét a fiúnak, és persze a címét?-kérdezte Sam, és leírta az adatokat. A nőnek hirtelen minden világos lett.
-Nem, nem Jack tette! Ő nagyon szerette, és még segített is feldolgozni Susan halálát. Ő jófiú!
Sam látta a feldúlt arcát Marienek, és gyorsan megnyugtatta.
-Elhiszem. Mi csak beszélgetni szeretnénk vele Susanról.
۞
Jacket csak nem találták otthon, viszont megtudták, hogy edzőterembe van, így hát odamentek. A harmincéves férfi, jól tartotta magát. Izmos napbarnított bőre, és sötétbarna szeme volt. Bár Samnél jó másfél fejjel alacsonyabb volt.
-Jó napot, FBI. Maga Jack Morgen?-kezdte Dean.
-Igen. Mit akarnak?-Jacket nem nagyon érdekelte, mit akarnak tőle. Inkább megkereste a számára megfelelő súlyzót, és elkezdett gyúrni.
-Susan Healty-ről szeretnénk beszélni magáról.
-Róla?-kérdezte megvetéssel a gangjában, és azonnal lerakta a súlyzót.-Ugyan mit akarnak róla tudni?
-Halála előtt összevesztek valamin? Szakítottak?-tudakolta Sam, és alaposan figyelte a fiú reakcióját. Csak csalódást és fájdalmat vett észre az arcvonásán a férfinak.
-Igen. És tudja miért? Mert megcsalt a töri tanárával. Érted, ember? A tanárával szűrte össze a levet.-válaszolt Jack.
-Ez érdekes. -mondta halkan Dean. -És ezért haragjában nem ölte meg? Még ha nem is direkt.
-Maga normális? Nem öltem meg! A pasit akartam volna, de még mindig él, megkereshetik. Miután a tanári testület megtudta, ki is rakták, de csöndbe folyt le az egész, nem akartak balhét és fájdalmat okozni a szüleinek. Így én se tálaltam ki. És én tényleg szerettem, Susan meg csak kihasznált. Mentem át hozzájuk, és nyitva volt az ajtó. Így bementem, hogy meglepjem. Felmentem a hálószobájába, ahol a tanárral hancúrozott. Azonnal szakítottam velem. Aztán rá két napra meghalt. De nem én öltem meg, oké?
-Igen.-a két fiú valóban hitt neki. Távoztak a teremből, és a motelba indultak.
۞
Samnek másnapra sikerült az összes gyilkosság aktáit megszereznie. Bár az első három nő aktája igen csak vékony volt, és a következő négyről is nem sok anyag volt, az elmúlt öt gyilkosság irataival már lehetett mit kezdeni. Semmi közös nem volt a lányokban, csak hogy egy suliba jártak, illetve mindegyiknek volt barátja, viszont a lányok a haláluk előtt vagy megcsalták a fiúkat, vagy új barátra tettek szert a régi helyett.
-Talán egy bosszúálló szellem? Az első lány fiúja bekattant, megölte a csajt. A tette után magányos lett, nem bízott meg a lányokban. Korán meghalt, vagy öngyilkos lett, és halála után a hűtlen csajokat öli meg. Akár mint a fehér ruhás nők a hűtlen férfiakat.-mondat Dean.
-Lehet, hogy igazad van.-felelt Sam, és a halántékát dörzsölte. Nagyon fájt a feje. Már elszokott az álmoktól, hiszen mióta megölték Azazelt, nem voltak neki látomásai, csak az utóbbi időben.
-Már megint?-kérdezte Dean aggódva.
-Igen… Azt hiszem, most kicsit lefekszem. -mondta, és levetette magát az ágyra.
Egy temetőben voltak Deannel, de nem is Jess és nem is az anyja sírjánál. Hirtelen megpillantotta a neveket a sírókon, ami előtt álltak. Samatha és Denise sírja volt. Egy-egy fehér rózsa volt a kezükben, amit leraktak. Nagyon szomorúak voltak. Még egy ideig csak néma csendbe néztek maguk elé, mikor a rózsa hirtelen elszáradt, és viharos szél kezdett el süvíteni. Ekkor Sam megpillantotta a halál dátumát:2010.
-Nem, ez nem lehet. -mondta álmában Sam, mire Dean azonnal odarohant, és felkelltette.
-Hé, öcsi. Minden rendben?-rázta meg még utoljára Sammyt. A fiatal Winchester zihálva ült fel az ágyra.
-Mit álmodtál?-tudakolta Dean, mikor látta, hogy Sam nem szólal meg.
-Sam, és Denise sírját láttam. Ott voltunk. A halál ideje:2010.-felelte Sam. Erre Dean csak felsóhajtott.
-Áhh, volt már olyan álmod, ami nem teljesült.
-Igen, de nem a közelmúltban. Érzem, hogy ez most fontos! És pár nappal ezelőtt azt is megálmodtam velük. –felelt ingerülten Sam.
-Te álmodtál velük, és nem szóltál?-vonta kérdőre Dean az öccsét.
-Bocs, de nem láttam értelmét, hogy szóljak. És csak kiakadtál volna.-vallotta be Sam, majd részletesen beszámolt Deannek mindkét álmáról.
۞
A jövő héten Sam és Dean megegyeztek abban, hogy mégse kavarják bele Bobbyt az ügyben. Tudták, hogy valószínűleg szellem lehet a tettes, és már csak arra kellett volna rájönniük, hogy ki az. Deni és Dean mint riporterek járták a várost, és úgy faggatták az emberek. Természetesen külön-külön, nem voltak hajlandók együtt dolgozni. Még így megerőltető volt nekik a feladat. Volt egy két szájhagyomány útján terjedő legenda, de abban vagy nő szerepelt, vagy pedig jóval 1923 után történt.
Sam és Samatha a könyvtárakat bújta, öngyilkosságot illetve gyilkosságokat keresve, ami 1923 előtt történt. Férfit kerestek. Viszont sajnos alig találtak bármit is, hiszen 1923-ban még nem nagyon csináltak aktát egy öngyilkosság folytán. Sőt, sokszor nem is jelentették a rendőrségen. Miután két könyvtárt is átnéztek, és nem találtak semmi érdemlegeset, elkezdték az iskola levéltárát bújni. Csütörtökön kezdtek a hatalmas levéltárban, és késő estig folytatták, mivel másnap kirándulni mentek, és kiesett a hétvége.
Pénteken Dean és Sammy a lányok mögé ültek a buszon. Dean láthatólag már nem pikkelt úgy a lányokra,legalábbis már nem szívatta őket, inkább csendben duzzogott. Akár csak Denise.
-Pfúj, mi ez a szag? Műanyag?-fintorgott Dean.
-Jaj, Dean, maradj már!-szólt rá Sam.
-De ez akkor sem az én babym jó bőrszaga.-panaszkodott tovább. Egész úton Sammy ezt hallgatta: zörög a motor, kényelmetlen az ülés, koszos az ablak, stb. Mikor Sam megunta, bekapcsolta a gépét, és azokat a fájlokat böngészte, amiket beszkennelt a levéltárban. Mikor megérkeztek, a diáksereg azonnal elárasztotta a farmot. Néhányan kerestek egy kis zugot, és azonnal rágyújtottak egy cigire, míg mások egyből nyafogni kezdtek a hely láttán.
-Hol fogunk sátorozni?-tudakolta Dean, mivel a farmon nem talált táborozáshoz való helyet. A környéken minden szabad helyen istállók, karámok, és szabadon legelő állatok voltak.
-Egy közeli erdőbe fogunk, ami a farm tulajdonosé. Úgy gondoltam, hogy te és Donald vigyáznátok rátok.
-Oké, persze. Hányon jönnek?
-Tízen. Tom, Jim, Jonathan, Ben, Steve, Robby, Katy, Lily, Deni és Samantha.-sorolta lelkesen az ofő.
Dean a két lány neve hallatán elmosolyodott.
-Akkor mondd már meg nekik, hogy hatkor várjuk őket a busznál. Időbe fog kerülni, mire felállítjuk a sátrakat, és tűzifát gyűjtünk.
Miután ezt megbeszélték, az osztályt átterelték a lovasbemutatóra, ami a legnagyobb karámba volt. Körübelül 19-25 év közötti fiúk lovagoltak, akik nagyon jól néztek ki. Izmos lábuk és karjuk volt, és valószínűleg jó sok kocka is volt a hasukon. Rettentő ügyesek voltak, mintha már lóháton születtek volna, még le is ültették a lovakat. Előadás után aki akart, lovagolhatott is, a néhány lány azonnal odaugrott egy-egy jóképű „cowboy”-hoz. Valószínűleg csak azért vállalták az egészet, hogy a fiúk felfigyeljenek rájuk. Dean röhögött is, ahogy a sok csitri játszotta az agyát. Viszont a fiatal fiúknak kifejezetten tetszett, hogy „véletlenül” fogdosni tudták a lányokat. Egyszóval, ott nevetgéltek és ismerkedtek a fiatalok.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
.jpg)
